Igen, az előző napokban nem voltam. Ez nem jelenti azt, hogy be sem néztem, csak hát nem volt időm az írásra. Ugyanis egy másik oldalon ügyködtem. Na a magyarázkodás ennyi lenne. :)
Az "érzéseimről" csak annyit, hogy most nagyon azt érzem, hogy nem csinálok sok hasznos dolgot, és ez nagyon rossz. De hát, nincs kedvem nagyon máshoz, mint a gépezéshez, vagy az olvasáshoz. De hát a kötelezőkhöz meg egyáltalán nincs kedvem... :S

Nem tudom mi van velem. Kimondom, szar a hangulatom. Unom már, hogy a szüleim állandóan csesztetnek, hogy csináljam ezt meg azt. Mikor meg az egyiket félbehagytam, mert volt egy kis dolgom, lebasznak. Én se így gondoltam ám a nyári szünetet. Basszus nem csinálok semmi jót se. Minek ez a szünet? Lehetne már menni a suliba rohadni, nem? Elegem van már az itthon létből. Mert én nem tudnék még diákmunkára sem menni. Kösz, hogy ennyit néznek ki belőlem. Remélem, hogy jövőre elhúzhatok Pestre és akkor távol leszek tőlük és dolgozhatok is. Majd meglátják akkor... azért, jó hogy ennyi reményt látnak a gyerekükben már most. Jobb lenne ha öngyilkos lennék, legalább nem kellene többet köteniük rám. (:

Hát azt hiszem, hogy most jött el az idő, hogy elmondjam, hogy egyedül vagyok. A "barátnőm" elutazott, tesómék a fővárosban. A szüleim itthon vannak, de velük mit csináljak? Jó szeretem őket, meg minden, de nem tudok sehova sem elmenni velük, mert anyut műtötték. Nem akarom az egész nyaramat gépezéssel tölteni. Igaz alig tanultam valamit, de kötelezőket sem akarok olvasni. Barátokat szeretnék. Embereket akarok. Olyan egyedül vagyok. Nincsenek normális barátaim, sőt lehet, hogy nincs is barátom.

~ A barátságot fel lehet építeni, csak meg kell találni a közös pontokat, közös érdeklődési kört, olyat, amit együtt tudnak folytatni. Két ember újra közelebb kerülhet egymáshoz, újra barátok lehetnek és helyreállíthatják a kapcsolatukat, mert amikor erősödik a barátság, együtt nő a szeretet érzése is.

~ Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat.

~ Milyen más, ha valaki egy kicsit bolond, mintha valakivel együtt bolond kissé!

~ A barátság mindig múlékony és véget ér majd. (...)

~ Úgy látom, ön nem számol a barátság és a szeretet hatalmával. Gyakran előfordul, hogy teljesítjük olyan ember kérését, akit szeretünk, s nem várunk arra, hogy érvekkel győzzön meg.

Kezdem már hülyén érezni magama amitt, hogy a blogom már majdnem csak egy emberről szól. Nem is rólam, a hisztijeimet leszámítva. Úgy látszik mindig kijut nekem egy kicsi... Írt a barátnőm, hogy csináljak meg neki valamit az oldalán, mert nem tudja. Megcsináltam, utána kérte, hogy a betűméreteket állítsam át, nem volt jó neki, szerinte rossz az egész kód. Ajánlottam neki egy css kódot az aranymeli-n, de arra is megkért, hogy én tegyem be. Neki el kellett menni aludni, hogy pihenjen, én meg bogarászgadhattam a fejléces chat kódját. Kösz szépen, ez a barátság. Az egyik fél csak csinál és tűr, a másik meg örül, hogy van jó és szép. Bocs, de kicsit kivagyok. Lehet, hogy kicsit most visszataszítóbb voltam vele szemben, de mégis rávett, vagy magamtól, de megcsináltam neki. Emberek, 2012-ben ez a barátság. ;)