Azt hiszem eddig túl toleráns voltam. Nem láttam a fától az erdőt. Túl sokat tűrtem, de nem fogok most sem szólni. Legalább most tudom, hogy mi a szitu.
Nincs másról szó, csak rájöttem, hogy akit a legjobb barátnőmnek tekintek nem biztos hogy az. Ugyanis mikor kell neki valaki keres, hív, jön stb. De mikor nyaralni vagyok és én írok neki, méghozzá facebookon, úgyhogy nem külön költség, mivel így is-úgy is felmegy, de nem ír vissza. Inkább azon vacakol, hogy a telómon netezek. Tudom, neki drágább, érintőképernyős, klassz telója van, de ezért már vissza sem kell írni, csak azt, hogy most ő is telefonról van és igaz akkor ki volt lépve, de később úgyis belépett, nem volt képes visszaírni mikor megkérdeztem tőle nem egyszer, hogy mi újság? Anyukám már mondta nekem, hogy érdekbarát. Nem hittem neki, védtem. Ő csak azért gondolta, mert nálam szokott egy bizonyos játékkal játszani, ami nincs a gépén, igaz én unom magam, de hagytam neki. Lehet, hogy anyu másra is gondolt, de nem akartam akkor tovább hallgatni. De amíg távol voltam, azért rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan fontos neki. Engem az sem érdekelt, hogy addig mással lógott, mert had legyen vele, ne unatkozzon. De hogy még annyit sem tud visszaírni a mi újságra, hogy semmi, akkor nem értem. Ezek csak még ilyen kis darabkák, nem akarok többet írni róluk. De gondolom azt mindenki érti, hogyha ebből több összegyűlik, akkor baj van. És hát akkor itt mi van? :|