Kezdem már hülyén érezni magama amitt, hogy a blogom már majdnem csak egy emberről szól. Nem is rólam, a hisztijeimet leszámítva. Úgy látszik mindig kijut nekem egy kicsi... Írt a barátnőm, hogy csináljak meg neki valamit az oldalán, mert nem tudja. Megcsináltam, utána kérte, hogy a betűméreteket állítsam át, nem volt jó neki, szerinte rossz az egész kód. Ajánlottam neki egy css kódot az aranymeli-n, de arra is megkért, hogy én tegyem be. Neki el kellett menni aludni, hogy pihenjen, én meg bogarászgadhattam a fejléces chat kódját. Kösz szépen, ez a barátság. Az egyik fél csak csinál és tűr, a másik meg örül, hogy van jó és szép. Bocs, de kicsit kivagyok. Lehet, hogy kicsit most visszataszítóbb voltam vele szemben, de mégis rávett, vagy magamtól, de megcsináltam neki. Emberek, 2012-ben ez a barátság. ;)

Tegnap átjött a barátnőm, hogy nyomtassak ki neki valamit. Oké, megvolt. Utána kicsit beszélgettünk, de ugye a gépem is be volt kapcsolva. El kezdett keresgetni valamit a gépemen, az asztalon, hogy hol van az egyik videóm. Nem találtam meg, mert valószínűleg kitöröltem, de kerestem neki egy másikat, ami hasonló. Volt mellette több hangfelvétel is, amelyikeken az én éneklésem hallható. Hát nem valami jó a hangom, azt elmondhatom. Az ilyeneket pedig azért szoktam készíteni, hogy meghallgassam, hogy hogy ment egy dal, de sosem sikerül végighallgatnom. A barátnőm pedig az egyiket végighallgatta velem és el akarta küldeni magának, már a gmail-emre is felment, de én nem akartam, de ő meg a géphez sem engedett, ezért alul kikapcsoltam a gépem. Attól féltem, hogy valakinek megmutatná, és jót röhögnének rajtam.

“Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.”

“Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.”

“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

Ezt a posztot most anyukám miatt készítettem, mert megérdemli. :) ♥

Örömmel jelentem be, hogy anyukám kicsit jobban van ééés mostantól az itthoni környezetet élvezi, ugyanis hazaengedték! :D Neki sem volt kedve maradni, meg már az orvos is engedte volna, úgyhogy itt van az én édesanyukám. ♥ A mamám legszívesebben még benttartatta volna... Állítólag mikor a testvérem született, sikerült ráhúzatnia az orvossal egy-két napot. De most elővettem a nagy számat ám. ;) Anyuért mindent. :) ♥ Amúgy az intenzívről tegnap este szabadult, papíron meg ma reggel. Jó fej volt a doktornéni. :D De a lényeg, hogy itthon van. :) Itt meg nincs már baj a vérnyomásával. Itthon inkább alacsony. Remélem ebből már nem lesz baja.

Most komolyan. Már arra sem lehet tekintettel lenni, hogy anyukám a kórházban van?! Az a helyzet, hogy a barátnőmnek lesz a szülinapja, de akkor elutazik egy jó időre és előbb kell odaadnom az ajándékát. A baj csak az, hogy én hétvégén érnék rá, ő meg pont hogy csomagol akkor. De ennyi napig?! 3-4nap? Azt nem tudja, hogy ajándékot akarok neki adni, talán, csak azt, hogy megyek fotózni a kutyáját, ahova ő hívott. És akkor most miatta ne menjek megnézni az anyukámat? Mi van ha meghal? Mert nem akarom azt. Addig nem vagyok nyugodt, ameddig ki nem engedik a kórházból, vagy legalább az intenzívről. Talán, de csak talán, szerintem ez érthető...