Megszenvedtünk. Vagyis én nem, hanem anyukám. Megtörtént a műtét. Ahogy számítottunk rá, anyukámnak az altatástól lett baja. De szerencsére életben van. Mondjuk írtó magas volt ébredés után a vérnyomása méghozzá annyira, hogy több vérnyomásmérővel sem tudták megmérni. Tudom, hogy gáz, hogy ezt mondom, de mikor anyukámat kitolták a műtőből, úgy nézett ki, mint egy halott, csak nyitott szemekkel. Nagyon rosszul nézett ki. Így még sosem láttam. Elárulom, hogy annyira, hogy ki kellett mennem, mert én rosszul lettem tőle, pedig még vér sem volt, és én bírom az ilyen dolgokat. Úgyhogy nem tudom, hogy mi volt ez. Reggeliztem, de lehet, hogy éhes is voltam. Úgyhogy kicsit ettem és ittam. Apu lekísért a kocsihoz, és rohantunk vissza. Aztán még kicsit rosszul éreztem magam, úgyhogy megkértem aput, hogy kísérjen el wc-re. Addig anyut az intenzívre vitték. Kicsit talán mostmár jobban van, de még nem az igazi. Főleg, hogy nem tud rendesen beszélni, mert ledugtak neki csövet műtétkor, hogy lélegezzen, és gondolom nem mehet az sem tökéletesen. Hajh, remélem meggyógyul. Jelenleg 36 óráig figyelik. De találtak valamit a szívével, úgyhogy félek.