~ Egy barát sosem közli, hogy "én előre megmondtam" - még ha ez is az igazság.

De igen. Vagy csak az én barátnőm? Bocsi, de azt most nem mondom meg, hogy miről van szó, de lehet, hogy akkor sem az volt a baj, de mindegy.
Térjünk vissza az előző bejegyzésemhez. Kiderült, hogy nem vagyok szemét, vagyis írt nekem tegnap facebookon. De miért? Hogy vágják ki neki 4 képet. 10-kor, este 10-kor. Amikor még hajat sem mostam, pedig kellett, és 7-kor kellett (volna) kelnem, mert mentem el itthonról. Megkérdeztem tőle, hogy jó-e lesz neki holnap, vagyis ma. Persze nem, mert neki most kell, mert fel akarja tenni az oldalára a designt. Kivágtam a képeket, és hol vannak azok az oldalán? Sehol. Na kösz szépen. Ezért kellett 23:45-kor lefeküdnöm, amikor utána nem is tudtam aludni. Danke... Bocsi, de ezután már nem érzem magam hibásnak. Én alig kérek tőle valamit, ő meg... Na jó, mondjuk kérdezte, hogy kérek-e valamit, de pofátlanság lenne ilyenért kérni bármit. Úgysem kértem volna.
A legjobb fej a szüleim és a családom után még mindig a kutyám.

~ Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad. Hány emberrõl mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?