Ki tudja? Legbelül én is ember vagyok. Én is elkezdhetek félni, nem? Ha néha magamban is akarom tartani az ilyen érzéseket, attól még lehetnek. Nem lehetek egy kőszívű ember, attól, még hogy nem sírok más emberek előtt, vagy éppen nem szeretek másokat vígasztalni, mikor többen is ott vannak. Mondjuk azt azért nem szeretem, mert ilyen esetekben nem ismerem annyira az illetőt, és nem tudhatom biztosan, hogy mi bántja. Szóval az a nagy harci helyzet, hogy már el lehet kezdeni félni. Kedden lesz az, amitől félni kell. Most áruljam el, hogy mi az? Nem akarom. Nem szeretem az önsajnálatot, még akkor sem, ha csak az egyik hozzátartozómról van szó, akkor sem. Bocs, de néha én ezt nyalizásnak veszem, vagy nem tudom. Azokat sem bírom, akik állandóan sajnáltatják magukat. Én meg azért írom le ide, mert itt semmilyen ismerősöm nem látja. Ha mással nem beszélek erről, ki kell írnom magamból. Azt mondom, hogy jobb félni, mint megijdeni. De nem lesz baj, tudom.