Sajnálom. Azt hiszem itt van ennek a blognak a vége.  Ugye ez a blog azért volt, hogy az olyan bánataimat kiírhassam magamból, amiről az a néhány ember sem tudhat, akinek megmutattam a blogom. Mondjuk nem ilyen témát terveztem. Nincs nagyon időm rá. Úgyhogy valószínűleg most itt a vég. Cseréim, bocsi, hogy nem szóltam, de levehettek!

Igen, az előző napokban nem voltam. Ez nem jelenti azt, hogy be sem néztem, csak hát nem volt időm az írásra. Ugyanis egy másik oldalon ügyködtem. Na a magyarázkodás ennyi lenne. :)
Az "érzéseimről" csak annyit, hogy most nagyon azt érzem, hogy nem csinálok sok hasznos dolgot, és ez nagyon rossz. De hát, nincs kedvem nagyon máshoz, mint a gépezéshez, vagy az olvasáshoz. De hát a kötelezőkhöz meg egyáltalán nincs kedvem... :S

Nem tudom mi van velem. Kimondom, szar a hangulatom. Unom már, hogy a szüleim állandóan csesztetnek, hogy csináljam ezt meg azt. Mikor meg az egyiket félbehagytam, mert volt egy kis dolgom, lebasznak. Én se így gondoltam ám a nyári szünetet. Basszus nem csinálok semmi jót se. Minek ez a szünet? Lehetne már menni a suliba rohadni, nem? Elegem van már az itthon létből. Mert én nem tudnék még diákmunkára sem menni. Kösz, hogy ennyit néznek ki belőlem. Remélem, hogy jövőre elhúzhatok Pestre és akkor távol leszek tőlük és dolgozhatok is. Majd meglátják akkor... azért, jó hogy ennyi reményt látnak a gyerekükben már most. Jobb lenne ha öngyilkos lennék, legalább nem kellene többet köteniük rám. (:

Hát azt hiszem, hogy most jött el az idő, hogy elmondjam, hogy egyedül vagyok. A "barátnőm" elutazott, tesómék a fővárosban. A szüleim itthon vannak, de velük mit csináljak? Jó szeretem őket, meg minden, de nem tudok sehova sem elmenni velük, mert anyut műtötték. Nem akarom az egész nyaramat gépezéssel tölteni. Igaz alig tanultam valamit, de kötelezőket sem akarok olvasni. Barátokat szeretnék. Embereket akarok. Olyan egyedül vagyok. Nincsenek normális barátaim, sőt lehet, hogy nincs is barátom.

~ A barátságot fel lehet építeni, csak meg kell találni a közös pontokat, közös érdeklődési kört, olyat, amit együtt tudnak folytatni. Két ember újra közelebb kerülhet egymáshoz, újra barátok lehetnek és helyreállíthatják a kapcsolatukat, mert amikor erősödik a barátság, együtt nő a szeretet érzése is.

~ Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat.

~ Milyen más, ha valaki egy kicsit bolond, mintha valakivel együtt bolond kissé!

~ A barátság mindig múlékony és véget ér majd. (...)

~ Úgy látom, ön nem számol a barátság és a szeretet hatalmával. Gyakran előfordul, hogy teljesítjük olyan ember kérését, akit szeretünk, s nem várunk arra, hogy érvekkel győzzön meg.