Oké. Most nincs panaszra okom a barátnőmmel kapcsolatban. Ugyanis ma ő akart átjönni hozzám filmet nézni, úgyhogy akart velem találkozni. Evvel most akkor adhatunk neki egy piros pontot. :) Sőt, még hogy azt is elmondjam, engedte, hogy én egyedül válasszak filmet. :D De igazából megfordult a fejemben, hogy mi van, ha olvassa a blogomat? Honnan tudhattta volna meg a címét? Mondjuk ha a világ sem kicsi, akkor a gportál még úgysem. De erről szerintem akkor sem tud. Ezt már csak úgy beképzeltem. :P

Kezdem azt érezni, hogy egyre csak lankad a hangulatom. Talán azért, mert közeledik egy bizonyos nap. És úgy néz ki valami rámragadt. Mármint nem kívül, belül. Anyukám mondott pár dolgot. És én tudom, vagy hát merem remélni, vagyis... remélem nem lesz semmi gond. Én erős vagyok, vagyis próbálok az lenni. Tudom, hogy most anyuban éltetni kell a reményt. Én tudom, hogy nem lesz semmi baj. De ő fél. És kezdek én is. Ahogy közelednek a napok, egyre feszültebb itt minden. Remélem nem lesz semmi baj. De mostanában elkezdtem azon filozofálni, hogy boldogok-e a szüleim. De most komolyan. Azzal, hogy bevállaltak engem a testvéremmel együtt, fent kellett hagyniuk a korábbi életvitelüket és már nem csak egy pár voltak, hanem családdá értek. Biztosan más volt nekik. De a munkájuk mellett ez nem okozott gondot a kapcsolatuk mellett? Most komolyan ezen töprengem. Vajon boldog emberként fognak meghalni? Amit még nem akarok egyáltalán. Szükségem van rájuk! Vajon büszkék lesznek akkor a gyerekeikre?

~ Egy barát sosem közli, hogy "én előre megmondtam" - még ha ez is az igazság.

De igen. Vagy csak az én barátnőm? Bocsi, de azt most nem mondom meg, hogy miről van szó, de lehet, hogy akkor sem az volt a baj, de mindegy.
Térjünk vissza az előző bejegyzésemhez. Kiderült, hogy nem vagyok szemét, vagyis írt nekem tegnap facebookon. De miért? Hogy vágják ki neki 4 képet. 10-kor, este 10-kor. Amikor még hajat sem mostam, pedig kellett, és 7-kor kellett (volna) kelnem, mert mentem el itthonról. Megkérdeztem tőle, hogy jó-e lesz neki holnap, vagyis ma. Persze nem, mert neki most kell, mert fel akarja tenni az oldalára a designt. Kivágtam a képeket, és hol vannak azok az oldalán? Sehol. Na kösz szépen. Ezért kellett 23:45-kor lefeküdnöm, amikor utána nem is tudtam aludni. Danke... Bocsi, de ezután már nem érzem magam hibásnak. Én alig kérek tőle valamit, ő meg... Na jó, mondjuk kérdezte, hogy kérek-e valamit, de pofátlanság lenne ilyenért kérni bármit. Úgysem kértem volna.
A legjobb fej a szüleim és a családom után még mindig a kutyám.

~ Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Õ csak szeretetet kér és ad. Hány emberrõl mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?

A barátnőm hívott, hogy menjek át hozzá, hogy fotózzak le neki valamit. Már estefelé volt, kutyát is sétáltattam, koszos is voltam, kicsit fáradt is, és mondjuk nem a legjobban éreztem magam. Úgyhogy nem mentem át hozzá. Attól félek, hogy megsértődött. Mondjuk nem mondtam neki el mindezt, mert nem akartam neki nyavajogni. Ha ezt nekem mondaná ő, én megérteném, de szerintem ő nem. :/ Pedig nem akartam megbántani. Tényleg nem volt most kedvem hozzá. :|

~ Ha azért sírsz, mert lement a nap, a könnyeid miatt nem fogod látni a csillagokat!
~ Senki sem érdemli meg a könnyeidet - aki pedig megérdemelné, az nem fog sírásra késztetni.
~ Aki barátra lel, az igazából kincset talál.
~ Csukd be a szemed, és a világ olyanná válik, amilyenné akarod.
~ Gondolkodom, tehát vagyok.
~ Aki küzd, veszthet, de aki nem harcol, az máris veszített…
~ Korábban az emberek voltak azok, akik féltek a jövőtől. Manapság már a jövő fél az emberektől...

Gondoltam hozok néhány idézetet, ha már én olyan vagyok, hogy facebookra nem írok ki ilyeneket, tettem be ide néhányat. :) Az idéztek magukért beszélnek és azt hiszem nem kell magyaráznom őket. Néhányon igazán el lehetne töprengeni. :)